cikkek - írások - ötletek:

Diána pofonja és csókja, avagy Bag’em teszt Debrecenben

Július eleje végre valahára ismét szülővárosomban, Debrecenben fogadott bennünket. Míg testvéremék nyaralnak, Judit és én szoktunk vigyázni a debreceni „rezidenciára” és segítünk anyukámnak az otthoni dolgokban. Persze ez inkább úgy néz ki a gyakorlatban, hogy anyukám jól elkényeztet bennünket, az a pár nap így egy kis pihenés, előnyaralás is számunkra. Nem utolsósorban ilyenkor mindig kerítünk sort egy kis pecára a helyi vizeken.

Idén sem változtattunk ezen jó szokásunkon. Ott tartózkodásunk pár napja alatt két direkt hétköznapra eső horgászatot terveztünk: egy péntekit és egy hétfőit. A pecákra szánt választásunk egybehangzóan az évek során számunkra sok kedves emléket adó Diána tóra esett. Ez a pár hektáros kis gyöngyszem Debrecenhez nagyon közel, a belvárostól mintegy 10-15 perces autóútra található, rendkívül könnyen megközelíthető. Nagyon szívesen járunk erre a terepre, mivel azon felül hogy kiváló tesztpálya egy nagyon kellemes, nyugis környezetben található; a tó igen remek halakat rejt és nem keveset, melyeket nem is olyan egyszerű becsapni; és a tógazdákat is végtelenül kedves, segítőkész embereknek ismertük meg az idők során. Nagyon ritkán fut itt az ember betlibe, de a pontyok, különösen a nagyobb, 6-8 kg felettiek megfogása azért tud horgászt próbáló feladat lenni. Nem véletlenül honorálják a tógazdák ingyenjeggyel azon sporttárs teljesítményét, akinek sikerül 7kg feletti halat zsákmányolnia. Szerencsére ez nekünk már sikerült jó párszor.

Amit különösen szeretek ebben a vízben, hogy a technika legújabb vívmányaira rendkívül jól szokott reagálni, többnyire elő szokta a nap végére csalogatni a darabosabb halakat, melyeket jellemzően nem finomszerelékkel és hagyományos csalikkal üldöznek a helyi sporttársak. A technikai legújabb vívmányait pedig a számunkra idén először elérhetővé vált angol Bag’em Matchbaits termékek jelentették – ezen cuccok kimondottan versenyhorgászatra kifejlesztett szigetországi termékek, melyek nemcsak az idei hazai amatőr versenyeken (lsd. PecaTusa versenysorozat, Verba egyéni verseny, Harsányi feederkupa), de a hétköznapi pecában is gyakran meghökkentő eredményeket produkáltak/produkálnak.

Megvallom, ezen a pályán idén áprilisban már volt alkalmam kipróbálni a kedvenc Bag’em Krill Seeker etetőmet, akkor szinte letaroltuk vele a pályát (lett egy ingyenjegyem is :)), miközben más erősen kínlódott a halfogással, így nem csoda, igen nagy reményeket fűztünk a további, igazi nyári tesztekhez.

Mivel valóban tesztelést terveztünk, szánt szándékkal a Bag’em egy másik etetőjét, a Super Green kaját választottuk, hogy erről is kapjunk benyomásokat. Nyárról lévén szó, ill. nagy pontyokra és fél szemmel a remek sporthalnak számító afrikai harcsákra kacsintgatva Bag’em Halibut olaj segítségével egy még agresszívebb irányba a toltuk el a Super Green alapból is halas-büdös jellegét. Az eredmény egy igazi nagyhalas, büdös etetőanyag lett, melyet még a kajába kevert Dynamite Baits Halibut mikropelletekkel is tuningoltuk. Csaliként elsősorban minibojlikat terveztünk bevetni, erőteljes hangsúlyt fektetve természetesen a Bag’em Red Agressor és Super Natural termékeire, ill. pelletek közül az idei versenyeken kimagasló eredményeket produkáló Bag’em Tuffits (Strawberry, Super Natural és Super Marine) horogpelleteire.

A Bag’em Super Green etető és s Bag’em Halibut Pellet olaj remek kombinációnak bizonyult

Felszerelésnek itt arzenálunk leglágyabb Shimano tagjait választottuk, talán kissé erősen nagypontyosan-afrikaiasan eldurvítva. Judit a túlzottan is kezéhez nőtt Shimano Nexave winklepickert és egy Shimano Beast Master medium feedert vetett be, rajta Shimano Nexave FA/FB4000-es orsókkal, 20/18, ill. 20/20-ban dolgozva főzsinór/előke tekintetében. Jómagam kedvenc Shimano Beast Master Multi Light Medium botomat és Shimano Nexave medium feederemet terveztem a bevetésre, szintén Shimano Nexave FA/FB4000-es orsókkal együttműködtetve, 22/10-es fonott, ill. 20/18-20-ban. Horog pedig nem is kérdés nálam nyári pontyozásnál: Gamakatsu G-Method 6-os méretben. A medium botommal az afrikai harcsákat vettem üldözőbe, itt tehát egy újabb durvítást eszközöltem horog tekintetében: Hayabusa K1 és M1 6-os méretben várta bajszos barátaink érkezését.

Első körben a Tuffits-oknak szavaztunk bizalmat, szinte másodpercek alatt felszínre jött nemcsak a hal, hanem hogy milyen komoly stratégiai küzdelmek elé fogunk nézni itt a két napban: egy tenyérnyi kárász pillanatok alatt rárabolt a vonzó csalétekre. Persze itt még nagy örömmel fogadtuk a jövevényt, de a peca nagyon hamar bosszúsba fordult: a Tuffits minden dobásra kárászt adott. Hiába akadtak igazán szép 1 kg körüli ducik a jellemzően tenyérnyi példányok között, mi akkor is pontyot ill. én afrikai harcsát szerettünk volna fogni. Ahogy telt az idő, a mohó ezüstkárászok egyre jobban bebizonyították: itt fel kell kötni a gatyát a pontyfogáshoz. Hiába csaliztunk már minibojlikkal, majd egyre nagyobb méretű pelletekkel, azt is simán a kárász vette fel.

Gyötrőkárász minibojlival – ennek is nekimentek

A pecát az időjárás is borzasztóan megnehezítette, igazi nyári forró idő kerekedett, a tulajok is a tó hűtésén serénykedtek. A pusztulat meleg pedig láthatólag a pontyoknak sem jött be, valószínűleg nem a kajáláson gondolkodtak elsősorban, hanem a tó minél hűsítőbb pontjának felkutatásával foglalatoskodtak.

Kutyameleg volt

Ami még inkább elgondolkoztatott, semmivel nem bírtam afrikai harcsát sem fogni, pedig a teljes arzenált felkínáltam nekik: csirkeszív, gilisztacsokor, csonticsokor, parton talált kiszáradt lótetű, merítővel kikapott sneci, semmi nem kellett nekik, pedig annyira falánkok hírében állnak, hogy kis túlzással cigarettacsikkel is foghatók máskor.

Szép csonticsokor, mely nem kellett az afrikai harcsáknak

Sneciket is merítettem az afrikai harcsáknak, de ez se kellett nekik

Ahogy az gyakran lenni szokott, a kreatív ötlet ismét Judittól jött, melynek lényege: ha a hegy nem megy Mohamedhez, majd Mohamed megy a hegyhez. Botjait kitekerte, az egy szál Nexave pickert meg egy botvillát, valamint egy kis üveg mézes kukoricát magához véve egy igazi kis cserkelő horgászatot kezdeményezett. Felkereste a tó öböl részét, meghorgászta az egyik pontját: semmi. Másik pont: semmi. Harmadik pont: ismét semmi. Újabb költözés, le a hídhoz (itt a tó egyik „hűtési pontja”), újabb dobás, pár perc várakozás: BUMMMM, végre ponty csavarja a Korum botfejről a pickert. Végre pontyot fotózhatunk. Szóval itt lesztek! Újabb dobás, újabb kapások, kárászok között leforduló pontyok is. Tehát ez a megoldás, a megfelelő hely! Kár, hogy későn jöttünk rá minderre, ill. hogy a fogorvos lassan vár minket, így mára be kell fejeznünk a pecát. De Juditnak nem lehet oka panaszra, egy remek meglátásnak köszönhetően két ponttyal zárta a napot, míg nekem „egy helyben ülve” aznap semmilyen nemes hal nem jött. Egy szó mint száz, a Diána tó egy rendeset lekevert az első teszten, és rávilágított az örök igazságra: hiába a legjobb etető, a legjobb csali, ha nem a megfelelő helyen keresed az éppen táplálék után nem nagyon kajtató pontyokat. Meg horgászni is meg kéne lassan tanulni, hiszen hal volt bőséggel és van, aki fogni is tudott! :)

A cserkelő peca tutti helye J

De nem kell aggódni a kedves olvasónak, lesz itt hamarosan csók jelenet is, de erre egészen hétfőig kellett várni Diánától. Addigra alaposan tisztában voltunk azzal, mi vár ránk (kárászok hada) és mit fogunk csinálni, erre igazán remek volt az előző tesztpeca. Az előjelek több mint biztatóak voltak: a kánikula helyett a meteorológia esőt, borult időt, hűvösebb időt prognosztizált délelőttre. Ez pedig nagyon szokott feküdni a pontyoknak, főleg a nagyobbaknak.

Végre esett az eső

Helyszínválasztásunk most nem a múltkori pofáncsapós helyre, hanem az itt „szokásos” törzshelyünkre esett, ami igazából a pénteki helyünkkel szemben helyezkedik el. Etetőnek még maradt a múltkori Super Green-ből, melyet természetesen peca után lefagyasztottunk és most újra életre hívtunk, de ezúttal biztosra is akartunk menni: Krill Seekert is gyúrtunk. Ezzel a kettővel nem lehet hibázni bizonyosan.

Krill Seekert is kevertünk

Felszerelésünk-csalink mit sem változott, talán részemről csak annyi, hogy ezúttal tisztán a pontyokra terveztem rászállni, így az afrikais specifikumokat eltávolítottam mind felszerelésben, mind csaliban. Illetve természetesen – legnagyobb bánatomra – a Tuffits-okat is kénytelenek voltunk kispadra küldeni a kárászok miatt. Pedig tudom, kárászok nélkül csodát művelt volna a pontyoknál. Jómagam kizárólag a minibojlikat terveztem erőltetni, ez valamennyire megfogta a kis ördögöket.

Korum Quickstop-pal könnyedén ment a csalizás

Első körben, magam sem tudom miért, Judit szokásos helyének jobbján helyezkedtem el. Pedig már nem egy peca mutatta, hogy igazából a bal oldalról jobb felé haladva valamiért csökken a fogási esély, valamiért erről megfeledkeztem. Szerencsémre Judit egy idő után felvetette ezt, én meg pár másodpercre elgondolkodva arra jutottam, tök igaza van (mint mindig), hamar összecókmókoltam és irány inkább a bal oldal.

A meteorológia is brillírozott, lottónyerteseket meghazudtoló ráérzéssel kivételesen eltalálták, hogy remek pontyozó idő várható. Én már mosolyogtam magamban, amint a szemerkélő eső egyre vadabbul kezdett kopogni az ernyőn: zsigereimben éreztem, a pontyok most nem hűsölni, hanem zabálni fognak, s sztárvendégként be fog ugrani néhány jobb példány is. Gondolataim közt nem is mélázhattam sokáig, az egyik Shimano karbonpálca „eldurrant”,  egyértelművé téve, ki az elkövető. A Red Agressor aromába mártott Red Agressor minibojli hamar fényképezőgép elé segítette az első aranytestűt. És jött újabb és újabb, Juditnak is szerencsére, bár nem olyan ütemben mint nálam. Úgy látszott, a Red Agressor valóban agresszív ízvilága komoly segítséget nyújt a kárászok ellen vagy csak a pontyok mohóbbak most, mindenesetre szerencsére a célcsoportunk aktívkodott ebben a szakaszban.

Látva csalim biztató fogadtatását, fokozatosan nőtt bennem a várakozással vegyes izgalom: itt előbb-utóbb a nagyoknak is fel kell tűnnie. És valóban, amint az eső a maximális fokozatra kapcsol egy újabb kapásfajta jelent meg feederem spiccén: nem az irritáló spiccremegés (=kárász), nem az emberre szívinfarktust hozó botletépős (=standard ponty), hanem a csalit gyanakvóan felmérő/ki-befújó ponty „óvatos odanyúlása”, amikor a spicc pár mm-t finoman, de határozottan  megmozdul, kis kihagyásokkal akár többször is, de sosem „kárászos” gyorsasággal, majd a pár mm-es belenyúlás kissé meghosszabbodik… na ekkor aztán az adrenalin tényleg az egekben, mert ez tipikusan a többször horogra került óvatos nagypontyok sajátja. A meghosszabbodó belenyúlásra odaütve az elmélet gyakorlattá érett: már a bevágás pillanatában éreztem, igen, Őt vártam. Egy óriási tompa súly, egy magában kezdetben teljesen biztos nagyponty akadt. Elemi erővel védekezett súlyos ellenfelem, az élvezetes fárasztás közben néha azon mosolygtam magamban, hogy még szerencse, hogy esik az eső, különben még szétégne a végén az Nexave orsóm, valóban orsófék füstölős rohamokat lecsapott ahogy vesztette el lassan a ponty az önbizalmát.

Komoly kiképzést kaptak a Shimano Nexave orsóim

15-20 perc után már előttem körözött a hatalmas arany test, nekem mindig ez a személyes kedvenc jelenetem minden fárasztásnál. Istenem, de szemet gyönyörködtető jószág! Védekezett még röviden de sorsa ellen nem volt mit tennie, hamarosan körülfogta a Korum nagyhalas szákfej és meginvitálta egy kis mérlegelésre és fotózásra. Saccom viszonylag pontos volt: bár akkor még nem tudtam, 7,25 kg-val a nap legnagyobb halának bizonyult a tükrös. Fotózás és sebfertőtlenítés után sietősen tettem vissza otthonába, úgy döntöttem, nem kínzom még a levegőn percekig míg halőrt hívok az ingyenjegy miatt. Nekem ingyenjegy nélkül is nagy ajándék volt a kifogása.

A nap hala: 7,25 kg-s tükörponty

Egyre biztosabbnak tűnt: a nap slágercsalija a Red Agressor minibojli, Red Agressor aromában. Bingo! Mindig jó érzés kitalálni a tuttit! Judit próbálkozott más csalikkal is, nem is sikertelenül, de a Red Agressor fölénye megkérdőjelezhetetlennek látszott. A sejtést egy újabb nagypontyos jellegű „be-belenyúlás”  látszott igazolni a feederspiccen. Bevágás és ismét az a kellemes tompa erő fogad. Az előbbi jelenet szinte teljesen egy az egyben megismétlődik: irdatlan erejű kirohanások, orsófüstöltetés, az ember karja szinte leszakad, mégis milyen kellemes érzés. Őt 6,25 kg-nak mérlegeltük és szintén sietősen visszatettük.

Judit sem tétlenkedett

Jött még pár kisebb ponty, pár kikerülhetetlen kárász társaságában, aztán ismét belépett egy nagyobb, 6,00 kg-nak mérlegelt töves, mondani se kell: szintén Red Agressor-ra.

Fotózása elég viccesen történt, időközben ugyanis Judit is valami komolyabb ellenfélbe akadt, és naná, hogy pickerbottal. Judit lezseren odaszólt nyakig görbülő pickerrel jobbjában: „Add ide a gépet, lefotózom!”. :)

Juditnak eközben is ment a fotózás J

A fárasztás közben fotózott 6,00 kg-s

És tényleg nem tréfált, a szépséges töves így került lencsevégre. És itt még vége sem volt a vicces jeleneteknek, ugyanis a szintén Red Agressor-ral csalizott pickerrel Judit lassan maga elé kényszerítette a halat: a várt aranytest helyett azonban egy hosszú, szürkés árny fordult előttünk. „Bakker, ez afrikai harcsa!” - szóltam meglepetten. Egész pénteken felvonultattam előtte az összes afrikai csemegét, erre a Red Agressor minibojli kell ennek is, őrület.

Red Agressor-ra megéhezett afrikai harcsa

Miután visszahelyezte a harcsát a vízbe, javasoltam Juditnak, szórja be a megmaradt csontit maga elé, arra majd jól oda fog állni a többi példány is. Na ennek természetesen az lett a vége, hogy pontyok álltak elé, szinte a „lába alól” szedegette őket. Pontyok tekintetében szépen fel is zárkózott hozzám, a nap végére csupán egyetlen ponttyal sikerült többet fognom, viszont nekem meg afrikai nem lépett be, szóval teljesen kiegyenlítetten fogtunk. Érdekes, hogy a nagy példányok viszont kizárólag hozzám kopogtattak be, ezt csupán az előnyösebb helynek tudom be. Etetőanyag kapcsán nem találtam nagy differenciát, Krill-t és a turbózott Super Green-t egyaránt remekül fogadták.

Egy szó mint száz: a Bag'em ismét nagyot alkotott, az etetők és a Red Agressor ízvilág nagyon kedvező fogadtatásra talált, a 11db ponty (köztük három nagytestű) + egy afrikai magáért beszél. Diána hercegnő végre homlokon csókolt minket, kitartásunkat és ragaszkodásunkat alaposan megjutalmazta a nap végére.

Szép helyszínen szép fárasztásokhoz volt szerencsénk