cikkek - írások - ötletek:

Csatornapeca a Dömsödi Övcsatornán

Laci bátyám ötletével indult az egész. Mindenképpen valami nyugis, természetközeli horgászatot szeretett volna, kissé felelevenítve gyerekkorunk rengeteg élményt és tapasztalatot adó vadvízi csatornapecáit. A csatornapeca szó hallatán megpezsdült az én vérem is, ezek többnyire sok-sok élményt nyújtó, igen aktív pecák szoktak lenni, melyen mindig rengeteget lehet tanulni és annál többet szórakozni. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen pecán nem ülnek az ember nyakán idegen horgászok mint egy felkapott, intenzíven telepített vizen, nincs hangoskodás, keresztbedobálás és egyéb zavaró tényezők, melyek nagyon könnyen bosszúsba tudják fordítani a pihenni vágyók egész napját. A természet közelsége, szépsége, a nyugalom pedig egyszerűen megfizethetetlen élmény manapság.

A PecaTusa amatőr horgászversenysorozat aktív résztvevőiként szinte magától értetődően elsőként merült fel helyszínként a Dömsödi Övcsatorna, bár megvallom, töprengtünk eleget, biztosan jó lesz-e ez nekünk. Sajnos a PecaTusa idei fordulója ezen a helyszínen elég haltalan versenyt hozott, ráadásul korábbi teszthorgászatunk sem igazolta a pálya amúgy jó hírét. Szerencsére pont kapóra jött, hogy néhány versenyzőtársunk és horgászbarátunk pont az előző héten mérettette meg magát egy Dömsödi HE által szervezett csapatversenyen ezen a szakaszon, és igen pozitívan nyilatkoztak az állapotokról és a fogható halakról. Végül meglett a konszenzus, így lett a hőn áhított csatornahorgászatunk helyszíne végül a Dömsödi Övcsatorna.

Kitűnő pálya a rakósbotos gyakorláshoz a Dömsödi Övcsatorna
 

Ahogy ezt eldöntöttük, nyugodtan mondhatom, már meg is kezdődött a horgászat, fejben mindenképp. Közhely, de nagyon igaz: ugyanazon a helyszínen, akár centiméterre ugyanazon a helyen sincs két egyforma horgászat, így mindig - még igen jól ismert pályák esetén is - érdemes informálódni peca előtt, s minél aktuálisabb információkat beszerezni az állapotokról, halak kapókedvéről, esetleges trükkökről, tippekről. Könnyű dolgom akadt ezzel, ugyanis mélyen tisztelt hozzáértő versenyzőtársamat, Zsoltit (KZs) ki tudtam faggatni, mi hogy történt az előző heti versenyen, hogyan is érték el fergeteges és fölényes győzelmüket. A végén bizonyítást fog nyerni, de már itt megelőlegezem: igen döntő információkkal szolgált barátunk. Három fontos momentumot emelnék ki visszajelzéséből: 1.) (ahogy Ő fogalmaz) rág a keszeg 2.) tűzőszúnyog feltétlen legyen nálunk 3.) a keszegek igen jól reagáltak a fellibbentett csalira.

Az előkészületek és a PecaTusás csapatmunka még mindig nem ért véget, hiszen kellett még jó minőségű tűzőszúnyog, napijegy, egyéb élőcsalik. Itt újabb kézenfekvő megoldásként Balogh Laci barátunkat, versenyzőtársunkat, egyben a dömsödi Célponty horgászbolt társtulajdonosát zaklattuk, tudna-e várni horgászatunk reggelén a szükséges muníció. Nemhogy várt, de olyan friss áru fogadott a peca napján (pont aznap hajnalban érkezett az áru), hogy olyannal igen ritkán találkozik az ember, szóval le a kalappal.

A jó minőségű tűzőszúnyog nélkülözhetetlen az eredményes dévérezéshez

Végre valahára elkezdődhetett a móka, a helyszínen már gyors és rutinos mozdulatokkal állt össze a láda, botok, felszerelés, végszerelék, csalik, etetők, szerencsére sokat gyakoroljuk ezt. Érdekes összehasonlítást sejtetett a nap, ugyanis mindhárman teljesen eltérő módszerrel igyekeztünk uszonyos barátaink nyomába szegődni és terítékfotóra invitálni őket.

Judit egy tűspicces 6m-es Shimano Nexave TE2-600-as spiccbottal tervezte spiccbotos tudását pallérozni, Laci az Ezersziget tusán később hírhedté vált Shimano Hyperloop TE5-600-as bolognai bottal csapott le, jómagam pedig végre valahára ismét TopMix Stradivari Allround 1300-as rakósbotommal folytathattam az idei végtelenül izgalmas felfedezést, mármint ami a rakósbotos horgászatot illeti. Tehát egy jó kis bóló vs. spicc vs. rakó házimeccs ígérkezett, mindannyian kíváncsian vártuk nagyon, melyik bizonyul nyerőnek és miért.

Laci bolognai bottal üldözte nagy sikerrel a keszegeket

Judit 5m-re redukált spiccbottal aprított

Jómagam a rakósbotos technikát erőltettem

 
Judit egy 2g-os Walter úszóval 12/12-ben, 14-16-os Gamakatsu 1310N-nel dolgozott, s a könnyebb kezelhetőség kedvéért az utolsó, 6-os tagot eltávolította a spiccbotról.

Laci 3g-os Expert úszóval csapott le, főzsinórként 14-es Tubertini matchzsinórral, horga 14-es előkén felkínált 12-es Gamakatsu 1310N.

Jómagam csupán 11.5m-ben horgásztam, 12/10-ben 16-os Gamakatsu 1310N horoggal , s első körben csupán egy 4x16-os Preston Durafloat volt a pedző. Már most előrevetítem: az első úszóválasztás teljesen elhibázott döntésnek bizonyult, el kellett telnie egy kis időnek, míg rájöttem, ehhez a viszonylag gyors áramláshoz ez túl kevés.

Mivel célhalaink egyértelműen a dévér- és karikakeszegek voltak, végre alkalom nyílt ismét, hogy újabb tapasztalatokat szerezzünk a Bag’em keszeges kajáival kapcsolatban: ezúttal a Bag’em Sweet Breams és a Super Skimmer zacskóit bontottuk fel. Mindkettő etetőre jellemző, hogy hallisztet és piskótát is tartalmaz, a Sweet Breams különösen nagyon finom keksz illatot áraszt. A Super (yellow, ill. light-ként is ismert) Skimmer inkább nyári keverék, rendkívül könnyű szerkezetű, vízközti pecához, de csatornákra is remek választás. A Sweet Breams-szel korábban már kísérleteztem egy ettől teljesen eltérő pályán (intenzíven telepített keszeges, pontyos tó), ott nagyon biztató eredményeket produkált, ráadásul nemcsak a dévérek, de a pontyok is igen kedvezően fogadták. Ezt is nagyon kíváncsian vártam, hogy egy igazi vadvízi keszeges pályán mit tud nyújtani. Természetesen az etető elengedhetetlen eleme keszeges horgászat esetén a kellő mennyiségű élőanyag: csontit, pinkit bőven kapott a csábító haleledel.

Bag’em Sweet Breams egy kis pinkivel dúsítva remekül adta a dévéreket

Ahogy a peca elkezdődött, egyre nyilvánvalóbbá vált, valahol, valami erősen hibádzik a csalifelkínálásomban, ugyanis a bolognai egyszerűen és finoman szólva ontotta a halat, Laci hamar még kispontyot is szákolt köszönhetően lefenekelt végszerelékének, míg a rakó nagyon esetlegesen adta a dévéreket. Hiába ült Laci az alsó helyen, ez akkora előnyt nem adhat, főleg annak tükrében, hogy a legelőnytelenebbnek számító felső helyen Judit sem tétlenkedett, nem bolognai-s ütemben, de szépen húzta Ő is a keszeget, Ő a szabadon úsztatott szerelékkel alakított.

A kisponty is ponty: Laci bólója kezdetektől fogva remekül muzsikált
 

Laci és Judit pinkivel bizonyultak igen sikeresnek: én akár szúnyogot, akár pinkit, akár csontit, akár gilisztát tettem a horogra, akkor sem értem el olyan eredményt mint Ők. Tehát nem a csali a gond. Talán az etetés? Eleinte etettem csendesen poharazva, aztán hangosan, gombócolva, de ez sem törte meg a jeget. Fogtam, fogtam, de valahogy nem rakóstól elvárható hatékonysággal. Judit eközben újabb sporthalakat talált magának, keszegek után a pinkit ugyanis kizárólag sügerek vették fel sorban, és még milyenek!

Némelyiket komolyan fárasztani kellett az érzékeny tűspicces boton, na ez nagyon tetszett Neki, a sügereknek gondolom, kevésbé. Nyilvánvalóan a sügerek megjelenését a partszéli horgászatnak köszönhette, a kis csíkos területőrzőkre ugyanis jellemző, hogy amint az egyik eltűnik (kifogják J), azonnal egy másik áll a helyére és őrzi tovább kis birtokát az ezúttal a horgon táncoló pinki képet öltő betolakodó ellen.

Szép sügerek jöttek spicc-cen a pinkire
 

Szerencsére egy idő után befészkelte magát az agyamba a gondolat, hogy bizony ez a víz talán erősen mozog a 4x16-os (=0,5g) úszóhoz és annak súlyozásához mérve, könnyedén elnyomhatja a sodrás végszereléket. Amikor ez a gondolat már elviselhetetlenül birizgált ott hátul a szürkeállományban, visszalétráztam a szerelést és előszedtem egy hasonlóan érzékeny keszegező szerkót, de ezúttal 1,25g-os Walter úszóval. Ez a jelentéktelennek tűnő módosítás varázsütésre mindent megváltoztatott, hirtelen nálam is begyorsult a halfogás üteme és a fogott halak mérete is. Aztán, ahogy igencsak szórakoztatóba fordult az én pecám is, a nagy kedvvel folytatott halüldözés közben megindult részemről a kísérletezgetés, mely a különböző csalivezetések próbálgatását jelentette. Újfent bizonyosságot nyert, mennyire érdemes ezzel játszani, főleg egy dévérezés során. Ugyanis, ahogy az etetési sávom alatt 1-2m-rel megállítottam a Walter úszót egy pillanatra és tovaeresztettem sodródni (pont, ahogy Zsolti is vázolta), szinte azonnal odavágott egy jobb keszeg... Keszeg kihúz, szákol, úszó vissza, sodortatni etetés alatt, egy pillanatra úszó megállít, tovaenged, bummmm jó keszeg elhúzza. Ez a műveletsor folyamatosan játszódott innentől. Na ez az mi a keszeghorgászt teljesen felpörgeti: végigjátszani szépen a technikai sort, visszatartani az úszót és egyben a lélegzetet, hisz' a következő lépés a keszeg odavágása jó eséllyel.

Az etetésre érkező első jelentkezők többnyire mindig a bodorkák
 

Amint ez a „megoldás” megszületett onnantól messze a rakósbot bizonyult a legeredményesebbnek. Felfedezésemet megosztottam a többiekkel is, és érdekesmód mind spiccboton mind bolognai-n működött ez a kis trükk, sok jó keszeg ráfaragott a megállított, majd hirtelen fellibbentett csaliprezentálásra. Keszegek mellé sokszor bejelentkeztek hozzánk a magukat a beszórt csontitól, pinkitől szó szerint puffadtra zabált törpeharcsák, de ezt egyáltalán nem bántuk, a finom szerkón kitűnően védekeztek, határozottan élvezetes volt rájuk horgászni. Közismert, de a gyakorlatban látványosan kijött: ha a csaliként szúnyogcsokrot tűztünk, szinte garantáltan dévérkeszeg érkezett, ha csontit/pinkit, akkor törpeharcsa/bodorka.

Gondolom, nem kell bemutatni: élvezetes peca közben fénysebességgel repül az idő, egyszer csak azt vettük észre, a horgászatra szánt idő sajnos végetért, így ideje elpakolni és meghúzni a nap mérlegét. Háziverseny lévén természetesen csak "ránézésre" lehet játékosan eredményt hirdetni, én úgy érzem, a nap győztese hajszálnyival a bolognai bot lett, ezt főleg a délelőtti jó szereplésének köszönheti. A rakósbot viszont délután, a kezdeti döcögés után, a megfelelő úszóválasztás és csalifelkínálást követően nekiiramodott és megkérdőjelezhetetlenül előzte be mind a bolognai mind a spiccbotos módszert. A spiccbotnak szintén nincs miért szégyenkeznie, reggel egyértelműen a rakós előtt járt, s egész nap igazán szépen teljesített, annak ellenére, hogy az előnytelen felső helyen próbálkozott Judit, s nem érte el azokat a távolságokat, melyeket Laci és én bólóval és rakóval könnyedén elértünk. Ez volt tehát a botok versenye.

Ami a horgászokét illeti, úgy gondolom, csak első helyezetteket hirdethetünk, hiszen egy ilyen szép, technikás, eredményes horgászatnak mint ami a mai csatornapeca csakis győztesei lehetnek. Azóta emlegetjük ezt a napot, egyértelműen az idei év egyik legmeghatározóbb horgászatát éltük át mindhárman.

És irgalmatlanul sok halat fogtunk. Annyira, hogy valahonnan a távolból megjelentek a szomszédok, hogy ugyan áruljuk már el, mivel horgászunk, mert míg mi egész nap jól szórakozunk, nekik mozdításuk sincs. Laci megosztotta a nagy titkot, hogy pinki és szúnyog a csalink. Szomszéd értetlenül néz és visszakérdez: "pincsi"? Nem tudom, hogy bírta Laci visszatartani a röhögését, mindenesetre nem folytatta a horgászoktatást. :)

Ezt bizony telefogtuk szép halakkal, pedig csak a jobb halakat tettük el a terítékfotóhoz

A Bag’em Sweet Breams és a Bag’em Super Skimmer élővízen is igen meggyőzően muzsikált legnagyobb megelégedésünkre