cikkek - írások - ötletek:

Krill Skeeter és a "mini" Boylee

Mint minden horgász szívesen nézelődöm a horgászboltok polcain, és mint minden horgász elmondhatom magamról, hogy sok olyan horgászcsalit vásároltam már, amit őszintén szólva, jobb lett volna egyszerűen ott hagyni, hadd porosodjon tovább. Azért a vásárló horgász egyik fő előnye, hogy saját, vagy mások hibáiból tanulva tudja, mit hagyjon a boltokban és mi az, amit érdemes lenne kipróbálni. Én örülök, hogy ezt nem hagytam porosodni. A cím, bár sokan jelentkeznek, hogy nem tudok helyesen írni, mégis helytálló. A történet végén kiderül minden, higgyétek el érdemes Velem tartani.

Egy átlagos vasárnappal indult minden. Skeeter barátommal egy általunk jól ismert tóra látogattunk el, ahol feltett szándékunk volt, hogy egy kellemes horgásznapot sikerül eltölteni. Május végén jártunk, a tavaink hőmérséklete közelített a várva várt nyári értékekhez, így mindketten valami halas jellegű etetőt kerestünk a napernyő és a rövidnadrág mellé. Az Ő választása a már sokat használt Bag'em Krill Seeker etetőre esett, amely egy jellegzetes rákos-halas hatású finom szemcseméretű pontyos keverék. Én ugyanezen angol cég kimondottan halas mixére, a Machin's Method etetőre voltam kíváncsi, így hozzáláttam a keverék elkészítéséhez. Nagy meglepetésemre ez nem tartott sokáig, hiszen az aromazáró tasakból kibontva egy finomra őrölt, erősen halliszt alapú anyagot találtam, amit csupán 1 dl vízzel tökéletes állagúra kevertem.  Két kérdésre voltunk igazán kíváncsiak a nap során. Mégpedig, hogy melyik etető hozza a több halat? Valamint, hogy képes-e felvenni a versenyt más cégek etetőjével szemben, és ha igen, akkor milyen eredménnyel.

Nem használtunk sok etetőt, fejenként 1-1 kiló elégnek bizonyult

A kíváncsiság hajtott minket, no és a halak, egyszóval gyorsan szereltünk és csaliztunk is. Mindketten feeder botokkal horgásztunk, Skeeter két medium, míg én egy medium és egy heavy bottal szerelkeztem fel. A szerelékek is majdnem megegyeztek, 15-20 grammos távdobó etetőkosár, 10-15 cm-es előke és 6-os méretű gamakatsu method hook. Talán annyiban különbözött, hogy míg én erőgumis szerelékeket vetettem be, Ő simán csúszóra szerelte a kosarakat. Valamint a bojli megütköztetésének módszere. Skeeter a Korum cég "Quickstop" elnevezésű stopperjét használta, ami lényegesen meggyorsítja a csalizást és ezzel a horgászatot is. Verseny helyzetben ez sok plusz kilógrammot jelenthet. Ez az "ördögi szerkezet" egy stopperből áll és egy speciális fűzőtűből. Lényeges különbség a sima stopperekhez képest, hogy itt a hajszálelőke végére rögzítjük a stoppert, ami nem tud kiesni. A fűzőtűvel pedig a rögzített stopper vezetjük át a csalin, amit aztán megakasztva készen kapjuk a végszereléket.

A friss mini bojlik egyik előnye, hogy könnyen kezelhetőek, kellően puhák, de mégis horogállóak. A csalizáshoz pár, a feeder horgászatban mindenki által ismert eszközre van csupán szükség.

Az általam sokat használt végszerelék

Az átfúrt bojlit a fűzőtűvel a hajszálelőkére helyezzük, majd egy stopperrel megütköztetjük. A stoppert egy finom mozdulattal a bojliba nyomjuk, ami megakadályozza a bojli leesését a hajszálelőkéről. A hajszálelőke hosszát mindig a csali mérete határozza meg. Én személy szerint ezzel kezdem a szerelést. Egy általam felcsalizott bojlihoz, vagy éppen pellethez igazítom a horog távolságát és csak ezek után kötöm meg a horgot. Így elkerülhetjük, hogy a csali és a horog közti távolság nagyobb legyen, mint amit mi elvárnánk.

Bevetésre készen

Szerelékek, csalizás készen, etető bekeverve... akkor már csak egy hideg sörnek kell lecsúsznia, így meg is ejtettük szokásos rituálénkat és egy jó hideg folyékony kenyérrel nyitottuk meg a napot. Természetesen az első korty után be is dobtuk felcsalizott szerelékeinket, hogy nyugodtan folytathassuk a búza és maláta kellemes összhangjának elemzését, de a tó lakói nem így gondolták.

Skeeter feedere derékba hajlik ezzel jelezve, hogy a hal igényt tart a mini bojlira. A bevágás pont jókor érkezik és megkezdődik az ádáz küzdelem. A hal első kirohanásai meglepően erősnek bizonyulnak, nem is lehet tétlenkedni finomszerelékkel, engedni kell neki a zsinórból, így legalább nem a dobás helyén veri el a többi vacsora vendéget. Skeeter kezében a bot, finom mozdulatokkal pumpálja maga felé a halat, én pedig a merítőért rohanok, hogy egyszerűsítsem dolgát. Meg is merítjük a kis pikkelyest és horogszabadítás után engedjük is vissza, mikor elfüstöl a másik botja. Bevágás után az orsó halk pityegéssel szabadul meg a damiltól, majd elhallgat. Kezdődhet a fárasztás, egy újabb, hisz alig telt el 30 perc a sörbontás óta. Nem hagyja magát, de biztos kezekben a feeder bot verhetetlen ellenfél. Kint is van a parton, hasonló méret, de már közelít a 3-ashoz. Csalizás, dippelés és mehet vissza a kijelölt helyre. Mindketten a botok mögött gubbasztunk, de nem sokáig. A fék sikítása töri meg a csendet, majdnem lerepül a villáról a feederem. A bevágás jól ül, érzem a hal súlyát a damil végén. Majd elindul jobbra és az orsó perdülve tengelye körül dobja le a felcsévélt damilt. Sikerül megfékezni a tombolásban, kezdem magam felé húzni. "Megvagy" - mormolom halkan, majd jön a válasz: "Ez is". Skeeterre nézek és látom kezében egy félbe hajlott feeder bot, mely újra halat sejtet. Mosolygunk, és sejtjük nem lehet véletlen. Körülöttünk néma csend, a horgászok tüzes szemének villogását a tarkónkon lehet érezni, de mi csak mosolygunk. A halak hamarosan a merítőben végzik és rövid fotózást követően engedjük is vissza őket éltető elemébe.

Az első 4 kilogramm feletti

Úgy tűnik az etető működik, vagy a csali ennyire fogós? Kérdezem Skeetert mivel csalizik és dippel, hátha a csalin is múlik. Elárulja, hogy a Bag'em cég mini bojliját fűzi hajszálelőkére, majd azt dippeli a saját aromájával. Ez egy igen puha és intenzív illatú csali, amely jól veszi fel a folyékony aromákat. Én maradok a saját csalimnál, vissza is dobom a kiszemelt helyre. Skeeter azonban nem tétlenkedik, az újabb kapás után, szép tükröst varázsol ki a vízből. Ez már a negyedik hal és még nincs 9 óra. Nem bírok várni, látom, hogy a halak ott vannak a horog közelében, de nem veszik fel a halas pelletet, vagy éppen a fűzött kukoricát. Apró spicc mozdulatok jelzik, hogy hal van a közelben, de a kapás elmarad. Nem úgy, mint Skeeternél, aki folyamatosan kapást tud kierőszakolni a halaktól. Muszáj megismerkednem közelebbről azokkal a mini bojlikkal, fel is teszek a hajszálra egyet a Red Aggressor típusból.

Fűszeres jellege messziről érződik

Visszaülök a székembe és ráhangolódok a környezetre, bár nem sokáig élvezhetem az ülést, amit nem is nagyon bánok. A bot karikába hajlik és alig érem el, a fék is megszólal. Bevágás után konstatálom, hogy 6 perccel ezelőtt dobtam be a mini bojlival. A hal ereje megdolgoztat, lassan megy a fárasztás, amit nem bánok, ha az ember horgászik, fáradjon is el a halak alatt. Keresztbe száguld előbb balra, majd jobbra tör ki, alig bírom magam előtt tartani. A közelemben már kezesebb, de a nádas veszélyforrást jelent, be is ugrana egy szabadulásra. Eltartom a parttól, ahol a kövezés is problémát jelent, majd megpróbálom felhúzni a felszínre. Kis idő múlva felbukkan és csak gyönyörködöm a látványban. Az előzőhöz hasonlóan 4 felettire saccolom, a pontos mérlegelés 4,60-at mutat.

Ez a nyurga a Bag’em Red Aggressor mini bojlira érkezett

Próbaképpen visszadobom a felcsalizott szereléket, ugyanazzal a bojlival, míg a másik botot bent hagyom arra az időre. Sok idő nem telik el és megint igényt tartanak rá. Ez most kisebb, de így is 2,50-est nyom a mérlegen.  Skeeter közben egy másik csalit próbálgat, erre még több kapást sikerült kiharcolnia. A Super Natural elnevezésű halas bojlit kifejezetten melegebb vizekre tervezték és úgy tűnik ezt is szívesen fogyasztják a tó lakói. A folyamatos kapásokból látszott, hogy ezek a csalik dippelve sokkal több kapást eredményeznek, mint bármi más, így hát mi is ezzel kísérleteztünk tovább. Próbálkoztam fonott előkével, nagyobb horoggal, mind kapást eredményezett. Egyedül azt vettük észre, hogy a dippelés jó hatással van a mini bojlira, mert a kapások gyakorisága megnőtt. Kapások egymást követték, sokszor mind a két boton kapás nehezítette a fárasztást. Így lehetőségünk nyílt "szinkronfárasztásokra is".

"Én és a kisöcsém" így szól az örökzöld sláger

Krill Skeeter és Boylee

A délelőtt gyorsan eltelt, maximum 10 percenként halat fogott egyikünk, így további reményekkel vágtunk a délutánba.

Délelőtti vendég

Mint minden tavon, a kora délutáni időszak elég fejtörőnek ígérkezett. A halak megálltak és a kapások ritkábban jelentkeztek. Próbálkoztunk más csalikkal, amik ugyan meghozták a kapásokat, de nem olyan tendenciában, mint a délelőtt. Aztán megláttuk az ég alsó részét a távolban és már sejtettük miről van szó. A meteorológia frontmentes, de zivatarokban gazdag délutánt ígért. Valószínű, hogy a légnyomásra érzékeny halak ezt megérezték, ahogy közeledett az égi "zenekar" úgy állt meg a víz. Reménykedtünk benne, hogy a frissítő nyári zápor felpezsdíti a vizet és aztán újra előbújhatunk menedékeink alól, hogy birtokba vegyük horgászbotjainkat. Az eső nem váratott sokáig magára, hangos morajlással csapott le a tóra és környékére. Carbon botjainkat a víz mellett hagytuk és a távolból reménykedtünk a kapások és villámlások egyidejű bekövetkezése ellen. Szerencsére a villámlások hamar tovasiklottak, a durrogással egyetemben, csak a csendes zivatar maradt ránk. Ahogy vártuk, az eső meghozta a halak étvágyát, sorra futtattak meg minket az esőház kontra görbülő feeder bot távolságban. Előfordult, hogy éppen a zápor kellős közepén indult el egy-egy nagyobbacska jószág, amit kifárasztani sem egyszerű ilyen időben. A barátok azért segítséget nyújtottak a bajba jutott társuknak.

Sok jó ember kis helyen is elfér

Ahogy a délelőtt folyamán, a Bag'em etetőkkel teli kosarak és a mini bojlik hozták meg az áttörést és a nap legnagyobb halacskáját, amely a zápor közepén éhezett meg. Éppen arról beszélgettünk, hogy a futó zápor mennyire nem akar tova futni, amikor a feederem kezdett a víz felé hajolni. Rohanás a menedékházból, majd bevágás. Érzem a hal súlyát, de nem a megszokott. Termetes mozgásával nem rángatja a zsinórt, csupán andalog. A nagyobbak sose kapkodnak, elég a súlyukkal dolgozniuk. Próbálom magam felé húzni, de érzem a feeder karikában marad. Lassan azért elindul a távolból és egyre közelebb kerül hozzám. Közben az égiek zúdítják fejemre az esőt, mondván akkor kell horgászni, ha jól esik. Hát jól esett, mondjuk úgy ömlött. Sikerül a part közelébe kényszeríteni őkelmét, amikor eszébe jut valami és megindul balra. Próbálom a botot lefelé tartani, hogy megnyugodjon, de ez nem zavarja a mozgásban. Látom már Skeeteren is túl van, kiállt is. "Te vagy?". Én, én- válaszolom és megkezdődik a damilok kihámozása. Szerencsére nem akadunk, csak átsiklott felette, így megpróbálom egy szomszéd horgászhelyről megállítani, de nem lehet. Csak úszik, közben pedig sikít a fék. Már a szomszédban jár, próbálom visszatartani, de közben nézem, mikor rohannak a botokhoz. Csak nem akadunk össze, ehhez viszont el kell húznom onnan. Fordulópont következik, megpróbálom a kiélezett helyzetet még érdekessé tenni, állítok a féken és megpróbálom visszafordítani. "Csak most ne pattanjon el" hangzik a fejemben egy hang. Idegőrlő másodpercek telnek el, ahogy a damil megfeszül és nyúlni kezd. Az ember szinte érzi, ahogy nyúlik a hal után. Megfordul! Elindul visszafelé és már tudom, hogy az enyém. Elfáradt, így könnyen vezethetem, de vigyázok rá. 10 perce küzdünk az esőben, bár őt nem zavarja, hogy vizes lett. Sikerül megmeríteni, akkor látom csak milyen hibátlan tőponty. Mérlegeljük és lefertőtlenítem, ahogy azt illik. A mérleg kijelzője megáll, a hal súlya 5,35 kg.

Hibátlan pikkelyes és egyben a nap legnagyobb hala

Alig engedem vissza, máris Skeeter kap a botjához. Ez is megáll a tó közepén, majd jobbra indul. Úgy tűnik, elemében vannak a halak. Sikerül átvenni az irányítást, lassú mozdulatokkal közeledik a part felé. Kitör még párszor, de a Shimano feeder botok utánanyúlnak és visszarántják a part közelébe. Megpróbál megszabadulni a horogtól, mi is pont ezt szeretnénk, de a parton. Skeeter megemeli a felszínre emelkedő halat, majd az már merítőben pihen tovább.

Nem tudott ellenállni

Az esőzés nem akart elvonulni a fejünk felől, a távolból pedig "baljós árnyakat" véltünk felfedezni zivatar formájában, így a horgászat befejezése mellett döntöttünk. Összeszedtük horgász felszereléseinket és még a vihar előtt megpróbáltunk távozni, ami sikerült is.

Összességében jó napot zártunk, amire kíváncsiak voltunk az a várt eredményt hozta. Az etetőanyagok kiválóan működtek, és remekül húzták a halat a csalihoz. Mint később kiderült oly annyira, hogy a mellettünk és a szemben horgászóktól is sikerült a halat elhúzni, akik elég jó minőségű etetőanyaggal horgászva is csak pár darab pontyot tudtak zsákmányolni a nap folyamán. Skeeter szomszédjai a nap folyamán feladták a kapástalanságot, míg a jobbomon lévő szomszédok sem tudtak nagy eredményeket elérni. A tesztet az is segítette, hogy a közvetlen mellettem horgászók kifejezetten más etetőanyagot és csali kombinációkat használtak pont azért, hogy így is viszonyítható eredményt produkáljanak. Az eredmény lehengerlő volt. Míg a csapat egyik fele 1 db pontyot (!!!) tudott horogra csalni, sőt majdhogynem kapástalanságban töltötték a 8 órás időtartamot, addig Skeeter és én összesen 88 kg halat zsákmányoltunk. Számokban kifejezve Krill Skeeter összesen 16 db-ot, összsúlyban 45 kilógrammot terelt ki a vízből, míg én a Machin's Method-al 11 db halat fárasztottam ki 43 kilogramm mennyiségben. Látható volt, hogy a felmelegedő vízben a halak előnyben részesítették a friss és finom szemcseméretű halas jellegű etetőket és az is, hogy míg Skeeter sokkal több kapást tudott kicsikarni, és egyben megnyerte a háziversenyt, addig az én csalimat a nagyobb testű halak keresték fel.

Ezek után jól esően és fáradtan zuhantunk vissza megszokott otthoni környezetünkbe, de sokáig nem tértünk magunkhoz milyen eredményt produkáltak az etetők. Az ember ilyenkor azon gondolkodik milyen szép élményekkel gazdagodott, de mi már a jövőbe is tekintettünk. Azt hiszem, kifejezetten izgalmas nyár elé nézünk, már alig várom a következő horgászatot.

Wolsky Tamás, Boylee