|
Maconkai
Nyitány:
Az
időjárás szeszélyes, igazi közhely, ám idén
tényleg csúnyán megtréfálta a horgászokat a tél,
és csak nagyon sokára adta át a helyét
végérvényesen, az áhított tavasznak. A
jégkorszak tehát még várat magára, irány a
vízpart, irány Maconka!
A halak általában ilyenkor a gyorsabban
felmelegedő sekély vizeket keresik fel
napközben, amely a napokban már elérte a 10°C-t,
ezért a tórendszer 2.számú versenypályája
kecsegtető terepnek ígérkezett.
Szeles időt jósoltak, így elsődleges
célszerszámok a szezonnyitóra a finom fenekező
botok lettek.
A medium feederre hagyományos, bordás csúszó
kosár került, míg a picker botra két szereléket
készítettem, az egyik a már előzőekben
bemutatott Middy Shotgun, másik a Garbolino
Speedmould.
A szigetország egyik legnevesebb
versenyhorgásza, Neil Machin fejlesztette.
Úgynevezett "flat" kosár, tehát nem
szimmetrikus, a fenékre mindig a lapos felével
érkezik, a csalizott előke így nem tud
alákerülni, amikor is hiába várjuk a kapást...
csúszó és fix kivitelben létezik, több méretben.
A csomag másik része a mould, aminek
segítségével töltjük meg az ötletes kosár
bordáit.
Használata nagyon egyszerű, miután az aljába
helyeztük a felcsalizott horgot, feltöltjük
etetőanyaggal, majd a kosarat belenyomjuk, és
egy szép, szabályos félgömb formát kapunk -
közepén a csalival, amit el is rejthetünk, ha
kevés anyagot ismét szórunk az eszközbe, majd
rápréseljük a kosárra. Nézzük végig mik az
előnyei!
Gyorsan, tisztán tölthetjük meg a kosarat, a
gombóc sima felületének és azonos tömegének
köszönhetően pontosan dobható. Az etetőanyag
összenyomásának mértékével egyszerűen
szabályozható, hisz csak itt egy mozdulat az
egész. Az előke nem tud csavarodni dobáskor,
mivel nincs szabadon. Megjelenésekor, 2008ban
sikerült beszereznem néhány példányt Angliából.
Nálunk a konkurens Preston cég "válasza"
terjedt el.
Mi kerüljön a kosárba? Stilszerűen Bag'em
Machin's method mix.
Ez egy barnás, finom szemcsézetű, fehérjékben
gazdag keverék, amely kimondottan a feeder
kosaras technikához lett fejlesztve. Kevés vizet
igényel, enyhén nedves állapotban is remekül
tapad, vízbe érve viszont azonnal bontani kezd.
A halas etetőanyagokat körültekintően kell
keverni, lassabban nedvesednek át a szemcsék,
ezért én ha tehetem már előző este elkezdem a
műveletet. A bekeveréshez szánt vízhez melasz,
scopex & betain Natural Attractort öntöttem.
Igazán sűrű és átható illatú aroma, amely
kimondottan kellemes egyveleget alkotott az
egyébként nem túl kellemes hallisztes etetővel.
Az alapos keverés után visszatöltöttem a
simítózáras tasakba, és hűvös helyen pihent a
reggeli indulásig.
A víz parta érkezve a tó sűrű ködbe burkolózott
látványa fogadott, így is szép, pláne ennyi
kihagyás után!
A csípős levegő, és a nagy remények remek
ösztönzőnek bizonyultak, pár perc alatt a
horgászhelyen volt minden felszerelés. Orsó,
zsinór, szerelék, előke, minden a helyén, és
kezdődhet a horgászat, nem csak gondolatban,
mint oly sokszor az unalmas téli napokon, végre
elkezdődik a 2010es szezon!
Az etetőanyaghoz még egy pici vizet kellett
keverni, hogy tökéletes legyen, majd ismét
vissza a zacskóba. A néha igen erős szél miatt
nem láttam értelmét hogy kiborítsam egy edénybe,
így garantáltan nem szárad ki horgászat közben.
A 12es szakáll nélküli horog mellé egy szem
epres Tuffits pelletet fűztem, ami annak
ellenére, hogy puha tökéletesen alkalmas a
lendületes dobásokhoz is! A feederre egy
nagyobb, 10es méretű kampó került, amihez egy
szem epres és egy Super Marine ízű dukált.
Akkora azért nem volt a köd, hogy csak a
csobbanást lehessen hallani, így az egyik bot
30, a másik 40 méterre röpítette a felcsalizott
szerelékeket. A zsinórfeszítés után a picker
spicce szinte azonnal mozogni kezdett. Nem
véletlen az angol nyelvterületen a "quiver"
jelző, most tényleg közvetítette, hogy a horog
körül nagy halmozgás van. A percek teltek,
mozgott a botvég, de határozott rántás nem volt,
aztán végre bólintott egy rendeset, és a botot
kézbe véve örömmel nyugtáztam, hogy akad, meg
van az első hal! Néhány tekerés után sikerült
partra segíteni a szép keszeget.
Visszaengedés után a feeder spicce bólintott
néhányat, majd kisvártatva meg is volt a
következő jelentkező, egy bandatárs személyében.
Sikerült fogni néhány darab ilyen méretű
példányt, majd a szél hirtelen erősödni kezdett.
A pickeren lecseréltem a kosarat a nehezebb
Middyre, ám még így is nehéz volt bármit is
érzékelni a nagy hullámzásban. Egy már nyári
időket idéző vehemens húzást azért észrevettem,
és éreztem hogy a szebb halat lesz. 20 méterre
feljött a felszínre, megvillantotta testét,
dévér lesz ! Nem kapitális, de kilós forma szép
egészséges példány kívánta meg a puha falatot.
Újracsalizás után 15 perc után érintetlenül
tekertem ki a csalit, váltani kell. Jöhetnek a
Bag'em minibojlik. A fehércsokis golyóra szinte
azonnal kapás, a tettes egy kárász.
Néhány kárász után lehetett bizakodni, hogy
előbb utóbb sikerül nemes halat is akasztani. A
Red Aggressor ízű változat hozta meg az első
pontyot. Ezt követően teljesen leálltak a
kapások, hiába variáltam a pelleteket, bojlikat.
Az áttörést a világos színű Coarse etetőpellet
hozta, amit bedobás előtt Red Aggresor Dye
folyadékkel tuningoltam. Rendkívül intenzív
fűszeres keverék, ami vérvörösre festette a
csalit. Ezzel az egy pellettel fogtam 10 karcsit!
A negyedik hal után kezdett kopni a festék a
csaliról, ezért újra bevetettem a csodaszert. A
szél ismét felerősödött, a sekély vízben nagyon
megzavarhatta a halakat, megint megáll a
spiccmozgás egy időre. Húsz perc pihenő után épp minibojli volt fenn, amikor egy tipikus
pontykapást követően bevágtam, és egy kettes
forma bajszost sikerült szákba terelni.
Sajnos nem bandában érkezett, így újra keszegek
és kárászok jöttek, de egyre ritkábban, pedig a
levegő és a víz is egyre melegebb lett. Az
utolsó órában még sikerült elkapni egy kóbor
potykát, utána elfogyott az etetőanyag, dobtam
párat ólommal - eredménytelenül, ezért úgy
gondoltam ideje befejezni a vallatást.
Haldömping nem volt, de remekül szórakoztam, jó
volt újra a vízparton lenni.
Legközelebb már a gáti szakaszról jelentkezek !
Milan 2010 |
