|
Tereskei
pontyok nyomában.
Szeptember 8-án, kellemetlenül erős szélben,
borús, már-már inkább őszre emlékeztető zordnak
tűnő időjárási viszonyok mellett érkeztünk meg
Tereskére. Még érződött rajtunk a korai kelés,
de a víz látványa hamar kiölte szemünkből az
álmosságot. A helyi halőrrel történt kötelező
protokollt követően azonnal elfoglaltunk a
kiszemelt horgászhelyet. Választásunk a nagy
tavon a csónakkikötő melletti közeli
horgászállásra esett a horgászfelszerelésünk
súlya, illetve a helyi infrastruktúra közelsége
miatt.
A három főre zsugorodott Mátra Carp Team (Stoszek
László, Répás Roland és jómagam) előre
megfontolt szándékkal érkezett Tereskére. A mai
napon kizárólag Bagem etetőanyagot és pelleteket
hoztunk magunkkal. Választásunk a Commercial
Carp, a Krill Seeker Groundbait, valamint a Red
Reaper etetőanyagokra esett, amelyet Molasses
with Scopex + Betaine Natural Attractorral
ízesítettünk meg.
A mai menü
Alapozó etetést két különböző egy közeli 35 ill.
egy távolabbi kb. 70 m-es távolságba végeztünk
10-12 gombócot juttatva a vízbe. Tekintettel
arra, hogy Tereske híres nagyponty állományáról,
felszerelésünket nem finomítottuk le teljesen.
20-as monofil főzsinórt, 10-es Sufix fonott
horogelőkét, valamint 8-es méretű horgokat
használtunk. A csalit hol közvetlenül, hol
pedig hajszálelőkén kínáltuk fel a pontyok
számára.
Kezdésnek az egyik botomra Eper, a másikra Super
Marine ízesítésű Tuffits pelletet kínáltam fel
hajszálelőkén. Az első kapásra nem is kellet
sokáig várni. Egy-két perc elteltével az epres
ízesítésű Tuffits pellettel felcsalizott
feederbotom spicce nagyívben meggörbült, és
széles vigyorral az arcomon konstatáltam, hogy
megvan az első hal, amely nem is tűnt kicsinek.
Hamar az arcomra fagyott a mosolyom, ugyanis a
bitang pár perc múlva felcsavarta magát a tóban
lévő egyetlen akadóra, nevezetesen a
csónakkikötő stégjének vaslábára. Rögtön
érkeztek mellőlem a különböző
részvétnyilvánítások mint pl: „ Van isten!”
vagy: „Pancser! Én is így fárasztottam kezdő
koromban” …stb., amely természetesen csak a
hangulat kedvéért hangzott el és nem
rosszindulatból. Na erre inni kell! Aztán mehet
vissza a szerkó.
Miután kollégáim kellőképpen kiröhögték magukat
– hiszen közöttünk, mint mindig most is éles
verseny vette kezdetét, és még ha nem is
hivatalosan, de a helyi büfében a szponzor
személyét el kellett valahogy dönteni – már jött
is a második hal egy szép 4,15 kg tőponty,
amelyet Répás Roland barátom terelt sikerrel a
szákba. Az általa választott csali a Super
Marine Tuffits pellet volt, amelyből két szemet
tűzött föl közvetlenül a horogra.
Merítésre várva
Roland és az ő 4,15 kg-os tőpontya (mindezt
behunyt szemmel) :)
Ami ezután következett azt elmondani is nehéz. A
kapások egymást érték. Egyszerre fárasztottunk
mind a hárman. Na de akkor ki fog szákolni? És
kinek? Mert csak ezt az egyet hoztunk magunkkal,
mondván elég lesz egy is. Kicsit nehezebben, de
azért megoldottuk a dolgot. Sőt! Egyszerre kettő
halat merítettünk bele a merítőhálóba. Kicsit
izgultam is, nehogy megsérüljenek a halak, vagy
gubanc keletkezzen, de minden rendben lezajlott.
Kettő Super Marine egy pedig Epres Tuffits
pelletre jött. Ekkor még nem tudtam, hogy lesz
ennél még meredekebb fárasztásom is, de erre
majd a későbbiek során térnék vissza. A kapások
egymást érték, úgy tűnt beért az etetésünk.
Semmire nem jutott idő, még sokszor csalizni
sem. Roland barátom nem is akart horgászni csak
egy bottal. Ő úgy adta elő a dolgot, hogy ennyi
előnyt ad nekünk. Mi meg ráhagytuk, mondtuk neki
az ő általa fogott halat kettővel szorozzuk a
végén, mert gyenge horgászokkal így szokás.
Mivel a Super Marine csali elég jól dolgozott
azt kezdtük el leginkább erőltetni. Nem is volt
panasz jöttek a pontyok sorban (közöttük volt
egy 7,55 ill. egy 10,80 kg-os ponty is).
Laci is küzd egy szép potykával
A folyamatos fárasztások miatt ellátogatott
hozzánk a helyi bakter (halőr sporttárs) és egy
érdeklődő bojlis horgász is. Kérdezgették mivel
fogjuk a halat, mert feljebb gyengén megy. Ez
azért be kell valljam simogatta a lelkünket, és
készségesen elmondtunk minden apró részletet.
Adtunk is a csaliból és Roland még el is kísérte
a sporit miután összebarátkoztunk. Ehhez persze
kellett egy kis hazai kisüsti lőre is, amely
igencsak melengette a szélfútta testünket.
Na ekkor volt az, hogy Laci barátom is
eltávozott mivel élelmiszer készleteink
kifogytak és az egyébként színvonalas helyi büfé
a zord időjárás ill. a szokottnál kevesebb
napijegyes miatt a mai napon ki sem nyitott.
Éreztem, hogy baj lesz, de azért mohón bedobtam
mind a két szerelést, mert rettenetesen
élveztem, hogy a mai napon ennyire eltaláltuk a
halak ízlését. Most már utólag belátom hiba
volt. Természetesen egyszerre lett kapásom mind
a kettőn. Próbáltam megbirkózni a feladattal, de
elég hülyén nézhettem ki – Don Quijote nézhetett
ki így a szélmalomharc közben -, de akkor még
nem is sejtettem, hogy a telefonom is meg fog
szólalni, ráadásul egy fontos várva várt hívás
érkezett. Na az elkövetkezendő néhány percet nem
kívánom senkinek. Egyik bot a kézbe a másik a
combom közt, a bal kezemben a telefon. Még
szerencse, hogy nem volt senki aki fényképezzen.
Még szép, hogy az egyik hal elment és naná, hogy
az, amelyik jobban húzott. Kár érte. Miután a
többiek visszaérkeztek természetesen
poénáradatok tömkelegét zúdították a nyúzott
ábrázatomba.
Minden ott folytatódott, ahol abbahagytuk.
Meglepően jól szuperált az ananászos Tuffits,
amely a hátralévő pár órában igencsak
kiszelektálta a nagyméretű pontyokat és néhány
szép egyed elejtéséhez járult hozzá. Igen
fogósnak bizonyult más pl: epres vagy super
marine pelletekkel együtt kombinálva is. A nap
végi összesítést követően cirka 7 óra alatt
sikerült hármunknak 40 db pontyot megszákolni
(ami elment nem is számoltuk), amelynek
összsúlya meghaladta a 122 kg-ot!
Végül néhány pillanatkép:
Azon ritka pillanatok egyike, amikor a kapást
vártuk
Ismét egy szép tükrös (10,8 kg)
Roland és az ő fátyolfarkú kárásza
Egy szép 8,40 kg-os tőponty is horogra került
Ismét egy 10 kg feletti példány
Együtt a csapat
Írta: Csampa György
|
